Agárd történelme

 

Agárd elsõ írásos emléke 1193-ból származik, ekkor királyi birtok volt. Agárd történetében jelentõs szerepet kapott: Jakusith Ferenc, Ürményi József, valamint Nádasdy Lipót.

A település neve az agár fõnévbõl, illetve a belõle képzett Agárd személynévbõl keletkezett. Az elsõ okleveles emlék 1193-ból maradt fenn, amikor III. Béla a Szent István egyháznak adományozta Agar-t. Az Agárd szó elõször 1448-ban egy nemesi elõnévben jelent meg. 1543-ban Székesfehérvárt elfoglaló törökök dúlták fel a környéket, mely ennek következtében elnéptelenedett. 1579-ben Jakusith Ferenc gyõri várkapitány kapta meg Agardpusztát, amelyet sokáig pákozdiak mûveltek, majd Jakusith fia a komáromi jezsuita rendnek adományozta. 1775. decemberében Ürményi Józsefé lett a terület, ahol 1780-ban már 4 házat, 7 családot és 34 lakost regisztráltak. A pusztán 2 vendégfogadó, valamint egy kocsma állt. Az 1786-os helységnévtárban a település már faluként szerepelt. 1814-ben Ürményi Miksa felépíttette a Szent Anna kápolnát, melynek oltárképe Szent Annát, Máriát és Joachimot ábrázolja. 1840-tõl Ürményi a saját kezébe vette a birtok irányítását, amely ennek hatására nagy fejlõdésnek indult. 1841-tõl önálló lelkészség is mûködött a területen. 1848-49-ben már Gárdonyhoz hasonló szerepet játszott a környék életében. Az 1848-as forradalmat követõen gróf Nádasdy Lipót lett a 3569 kataszter nagyságú birtok új tulajdonosa. Feleségének, gróf Forray Júliának köszönhetõ, hogy megvásárolta Agárd-pusztát, ahol kiemelkedõ fejlesztéseket hajtott végre, többek között katolikus iskolát szervezett és átépíttette a kápolnát is. A szomszédos uradalmakhoz képest jelentõs fejlõdést tudhatott magáénak. A lakosság száma egyre nõtt - 1856-ban 365 fõ, 1872-ben pedig már 421-en laktak a településen, akik fõként idénymunkásként dolgoztak a pusztán. A Nádasdy családnak Nyéken és Nádasdladányban is voltak területei. 1800. december 1-jén a nyéki birtokon született Vörösmarty Mihály, a Szózat költõje, akinek édesapja, idõsebb Vörösmarty Mihály, gróf Nádasdy Ferenc gazdatisztje volt. Néhány évtizeddel késõbb az agárdi uradalomban, 1863. augusztus 3-án látta meg a napvilágot hazánk neves írója, Gárdonyi (Zigler) Géza. Apja, Zigler Sándor a Nádasdy gazdaság kovácsa volt, aki az 1848-49-es forradalom ideje alatt fegyverkovácsként dolgozott. Ezért késõbb Aradon börtönbe zárták, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Német származása ellenére magáénak érezte a magyar nemzeti eszmét és fiait is ebben a szellemben nevelte. Géza születését követõen elköltözött a család a településrõl. 1863. augusztus 22-én meghalt Forray Júlia grófnõ, aki nagyon szerette Agárdot, ezért kívánságára itt temették el. Sírja fölé hatalmas obeliszket emeltetett Nádasdy Lipót. A Nádasdy családnak köszönhetõen Agárd lett a vezetõ uradalom Dinnyés és Gárdony elõtt, akiknek neve összeforrt a nemzet és a közérdek szolgálatával. Itt alkalmazták a környék gazdaságai közül elsõként a gõzekét. A folyamatos fejlesztésnek is köszönhetõen bõ termést tudhatott magának az uradalom, melyet a piacra kellett juttatni, ezért 1892-ben Nádasdy Ferenc 15.000 Ft-os hozzájárulásával a Déli Vasúttársaság megépítette az agárdi kitérõt. Az I. világháború nagy változást hozott. A férfi munkaerõ hiánya miatt megbénult Agárd-puszta élete. A Tanácsköztársaság ideje alatt földmunkásszervezetet hoztak létre, melynek cselédekbõl álló bizalmi testülete a birtokot termelõszövetkezetté alakította. Az uradalmi tiszteknek közremûködésével az 1920-as években már jó gazdasági eredményeket értek el. 1926-ban szerzõdést kötöttek a Magyar-Holland Magvetési vállalattal, melynek köszönhetõen nagy mennyiségben termeltek virágot és dísznövényt, amit aztán Hollandiába szállítottak. 1928-ban azonban megkezdõdött az uradalom feldarabolása a család eladósodása miatt. Az új tulajdonosok egyike Sigray István mérnök lett, aki a birtokát nagy szakértelemmel igazgatta. A mintagazdaságából származó bánkúti búza vetõmagját az egész országban hasznosították, sõt kanadai és moszkvai kiállításokra is eljutott. A Nádasdy-birtok felosztásának jelentõs szerepe volt abban, hogy Agárdon megkezdõdött a fürdõtelep kialakítása. Egy 1930-ban tartott vármegyei értekezleten határoztak a tó egész déli partján kialakítandó fürdõéletrõl. A villatelep kiépítésére Agárd adottságait ítélték kedvezõbbnek, míg az üzletek, mûhelyek számára Gárdony volt alkalmasabb. Ennek köszönhetõen a harmincas években Agárd rohamos fejlõdésnek indult. 1500 kiparcellázott nyaralótelket értékesítettek, amelyet Nádasdy - féle Fürdõ- és Üdülõtelepnek neveztek el. 1934-ben pedig a Pénzügyminisztérium építtetett 26 szobás üdülõt a településen. 
A fejlõdés további kiterjesztésére megalakult az Agárdi Templomépítõ Bizottság és az Agárdi Fürdõ Egyesület, melynek egyik vezetõje az agárdi birtokos Sigray István lett. Az egyesület részt vett a Velence-tavi Országos Szövetség munkájában is, és együtt dolgozták ki a tó teljes szabályozására vonatkozó elképzeléseket. 
A balatoni mûút megépítésével könnyen megközelíthetõvé vált a település, valamint a gárdonyi benzinkút létesítésével még vonzóbb lett Agárd. A helyi tulajdonosok a környezet szépítésére, a kopár területre 30 ezernél is több gyorsan növõ facsemetét ültettek ki. Bevezették a villanyt, több artézi kutat fúrtak, korszerû strandot hoztak létre. 1936-ban a fejlettségi szintje miatt fürdõhely minõsítést kapott. A 30-as évek végén létesítették az elsõ postahivatalt és felszerelték a telefont is. 1938-ban készült el a Szent István királyról elnevezett katolikus templom. 1944-re az új parcellázásnak köszönhetõen 760 nyaralóból álló telep alakult ki, melynek köszönhetõen a nyári idõszakra 4-5 ezer fõre bõvült a lakossága. A vasúti közlekedés hatására rengeteg, fõként budapesti és székesfehérvári fürdõzni vágyó kereshette fel a tavat. 1944. õszén érte el a háború a települést, a fronthelyzet 1944. december 7-tõl 1945. március végéig tartott. A három és fél hónapig zajló harcok alatt jelentõs károkat szenvedett el Agárd-puszta, illetve a fürdõtelep.1947-ben a Fürdõ- és Sportegyesület közremûködésével társadalmi megmozdulások keretében hozták rendbe az utakat, vízelvezetõ árkokat illetve a strandokat. A háborút követõ földreform után termelõszövetkezeti csoportok alakultak. 1957-ben az Agárdi Állami Gazdaság 7761 kat. hold területen gazdálkodott, amelynek 81 %-a szántó, 5 %-a legelõ, 4 %-a pedig gyümölcsös volt. A lakosság az állami gazdaság, illetve a termelõszövetkezetnek köszönhetõen gyorsan nõtt és ezzel együtt a gyermekek száma is emelkedett, akiknek az oktatásáról az 1959-ben állami támogatással épült új iskola gondoskodott. 1968-ban Agrokomplex néven három állami gazdaság egyesült, 1969-ben pedig átadták a Phylaxiát, az Állami Oltóanyag és Tápszertermelõ Vállalat kísérleti állattartó telepét.Agárd fejlõdése a 70-es években már olyan mértékûvé vált, hogy Gárdony belterületévé kellett nyilvánítani. 1972-ben 4 hektáron létesült a Velence-tavi Vízi sport Iskola, mely a vízi sportok utánpótlásáról hivatott gondoskodni. A fejlesztések kizárólag Agárdra koncentrálódtak, megkezdték a tószabályozást, illetve a csatornázást és kialakították a település szélén található 23 hektáros Parkerdõt is, mely a mai formájában a sportokat kedvelõket hivatott kiszolgálni. A kormányprogram keretében megvalósult fejlesztések fellendítették a környék idegenforgalmát. Ekkor építették ki a Parkstrandot, a szabad strandot, korszerûsítették a Napsugár strandot, valamint elkészült a Touring - Hotel, a Nemes Kócsag Kemping és az Agárd-Motel is. 1976-ban Agárd nyugati részen sorházakat emeltek, továbbá az óvodát és az iskolát is bõvítették. A XX. század utolsó évtizedeiben az ország egyik legkultúráltabb idegenforgalmi területe lett, nem ritkán 40-50 ezer ember kereste fel a tavat.A térség idegenforgalmi értékét növeli a bikavölgyben feltörõ 58 fokos termálvíz, amelynek hasznosítására épült termálfürdõ munkálatai 1984-ben fejezõdtek be, új távlatokat nyitva ezzel a turizmus fejlõdésében. Idõközben az Agárdi Gyógy- és Termálfürdõ kinõtte magát és állami támogatással 2008-ra jelentõsen kibõvülve várja az oda látogatókat. 

Velencei-tó szállás

Cím: 2484 Agárd, Chernel I. u. 54.
Telefon: + 36 /20 669 0055
              + 36/20 669 0060
E- mail: pakasz@pakasz.hu
Facebook: fb.com /pakasz.hu

Nyaralása nyerõ ász,
ha úticélja a Pákász!

Prospektus letöltése

Szobatípusok
Szobatípusok

Klikk ide a szobatípusok megtekintéséhez.

Áraink
Áraink

Klikk ide az áraink megtekintéséhez.

velencei-tó kempingrõl
Csali oldal

Klikk a csali oldal megtekintéséhez.

Megközelíthetõség
Elérhetõség

Megközelíthetõség egyszerûen.

Megközelíthetõség
Impresszum

Találkoztam Fekete Tamással, a Velencei-tó "Matula bácsijával"

Szállás Velence Tó