2484 Agárd, Chernel I. u. 54-55.
Kik voltak a pákászok?
A pákászok a mocsarakban éltek, kúp alakú nádkunyhóban, vagy nyerges tetejű földkunyhókban, s az év nagy részét a lápon töltötték. Halásztak, vadásztak és gyűjtögettek.
A halat szigonnyal, varsával, vagy hurokkal fogták meg. A vízimadarakat is különböző maguk készítette hurkokkal ejtették el, s a nagyvadaknak, – mint például a farkas -, csapdát készítettek, vermet ástak, míg a repülő madarakat íjjal, hajítófával próbálták elejteni. A vízben lebegő sulyom termését botra erősített subadarabbal gyűjtötték össze.
A pákász családja begyűjtötte a környezetében található ehető vízinövényeket, mint például a sulymot, a gyékény buzogányát; a pákát taplóként használták tűzgyújtáshoz, vagy párna- és dunnatölteléknek dolgozták fel. Összegyűjtötték a vadmadarak tojásait, a gyógynövényeket, a piócát (orvosi felhasználásra), vagyis mindent begyűjtöttek, amit a láp adott.
ping-pong asztal
Zárt, biztonságos
Ingyenes Wi-Fi
Kerti grill
Kerékpározás
Strand
A lápi emberek a láp odvasfáiba telepedett méhcsaládoktól mézet is gyűjtöttek, de ha megbetegedtek, gyógyszerüket is a lápon gyűjtötték, mivel a lápvilágban ismeretlen volt a patika és a kórház is.
A gyógyszernek szánt gyógynövényeket általában a füvesemberek gyűjtötték be. A lápon szedett gyógyhatású növényeket gyökerestül szárították, majd porrá törték, és bőrzacskókban tárolták, s szükség esetén faggyúval, hájjal kenőccsé keverték.
Ők gyűjtötték be a piócákat is, ugyancsak gyógyászati célból. Felgyűrt nadrágszárral belegázoltak a vízbe, ahol az éhes állatkák ráragadtak a lábukra, majd mikor a vízből kiléptek, a lábaszárukat sóval beszórták, s ettől az odatapadt piócák lefordultak. A piócákat marhahólyaggal lekötött üvegekben tárolták, úgy vitték eladni.
A lápréteken gyűjtötték be a fehér mályvát (Orvosi ziliz), melyet sebgyógyításra, toroköblögetésre használtak. Ebből a gyűjtögető tevékenységből ered a pákász elnevezés is, vagyis a halász, vadász, madarász foglalkozások gyűjtőneve.
A gyűjtögető, halászó, madarászó pákászok állandó lakhelyüktől, téli szállásuktól sokszor több tíz kilométerre is elbarangoltak, ha egy-egy helyen letelepedtek, ott általában 5-6 hétig laktak, “kiélték azt a helyet, ahova telepedtek, majd tovább vándoroltak”.
A láp jellegzetes hala volt a lápi póc és a lápi csík, mely utóbbi mára már teljesen kiveszett a lápból, ezt trombita alakú, vesszőből font csíkkassal, vagy varsával fogták, és eladásig másfél, két méter mély fedett vermekben tartották, s a környező falvakban vagy a vásárokon adták el.
gyakran ismételt kérdések
Kik voltak a pákászok?
A pákászok a Velencei-tó és más magyar tavak, mocsarak környékén élő halász-madarász emberek voltak. A nádas világában éltek, halat fogtak, madarakat csapdáztak és gyékényt szőttek.
Mikor éltek a pákászok?
A pákász életmód évszázadokon át létezett, az utolsó igazi pákászok a 19-20. század fordulójáig éltek a Velencei-tó nádasaiban. Fekete István írásai őrzik az emléküket.
Mit csináltak a pákászok? Mivel foglalkoztak?
A pákászok halásztak, madarásztak, csíkot fogtak, gyékényt szőttek és nádat vágtak. A természettel szoros összhangban éltek, ismerték a tó és a nádas világának minden titkát.
Miből készítette a kunyhóját és eszközeit a pákász?
A pákász nádból és sásból építette kunyhóját, varsa- és hálókészítéshez fűzfavesszőt használt. Az eszközök mind természetes anyagokból készültek: nád, gyékény, fűzfa, szil.
Ismerte-e Fekete István a pákászokat? (Tüskevár)
Fekete István a Tüskevár című regényben a Velencei-tó és a Kisbalaton pákász-halász világát örökítette meg. A Pákász Tanya nevét is ezekről a tó körüli ősfoglalkozást űző emberekről kapta.